Kovászos uborka

Ez a hőség ideális a kovászoláshoz, az üveget ugyanis napos helyre kell tenni, a teraszra, erkélyre, stb. Nyár végén, kora ősszel, amikor már hűvösebb van, hamarabb fel fog fordulni az uborka, mint hogy jó kovászos legyen belőle.

Hozzávalók:
egy 5 literes üveg (lehet kisebben is csinálni), középméretű uborka (inkább nagy, mint kicsi), egy csokor kapor, egy szál torma, ahány literes az üveg, annyi enyhén púpos kanál só.

A megmosott uborkák végeit levágjuk. A tiszta üveg aljára rakjuk a kaprot, tormát, hosszában beleállítjuk a bevagdosott uborkát. Úgy kell bevágni, hogy az egyik végéről indulva majdnem végigvágjuk (kb. fél-egy centivel a vége előtt megállunk, hogy ne vágjuk teljesen félbe az uborkát), aztán a másik vége felől is bevágjuk ennyire úgy, hogy az első vágás irányától 90°-kal eltérünk az induláskor. Ha így is megállunk fél centire az uborka végétől, akkor nem fog szétesni. Annyi uborkát rakjunk az üvegbe, hogy ne úszkáljanak, inkább szorosan álljanak. Annyi vizet forralunk, amennyi épp el fogja lepni az uborkát, feloldjuk benne a sót, és forrón ráöntjük az uborkára. Rárakunk egy kenyércsücsköt, kicsit megnyomjuk, hogy érjen bele a vízbe. Egy kistányért rakunk az üveg tetejére, és napos helyre állítjuk. A kistányér mellett ki tud folyni a lé, ha annyira erjed. Kb. négy napig hagyjuk kint, aztán kivesszük belőle a kenyeret. Ha ennyire meleg van, mint most, akkor ennyi idő alatt el is készül. Akkor jó, ha az uborkák vége üvegesnek látszik. Ha ennyi idő alatt nem savanyodott meg eléggé, akkor pár napig hűvös helyen is állni hagyjuk (a kenyér nélkül), ott tovább puhul. Amikor elkészült (hideg helyen állással vagy anélkül), az üvegből átrakjuk az uborkákat egy fedeles dobozba, és hűtőben tároljuk fogyasztásig.
A testvérem szerint a kovászos uborka büdös. Szerintem nem.