Gőzgombóc

Egyszer ettem Németországban mirelit gőzgombócot, és eszembe jutott, hogy ki kellene próbálni házilag. Keresgéltem az interneten, gyakorlatilag az összes recept nagyon hasonló. Az enyém innen származik: http://www.sielok.hu/rovat/hutte/cikk/gozgomboc/

Hozzávalók:
500 g liszt, 25 g élesztő, 30 g cukor, 3 dl tej, 1 tojás, csipet só, fél citrom reszelt héja, lekvár, darált mák, porcukor, vaj.

Az élesztőt langyos, cukros tejben felfuttatjuk, a citromhéjjal bezárólag tésztát gyúrunk/verünk a hozzávalókból. Letakarjuk, langyos helyen fél órát kelesztjük. Lisztezett deszkán kb. fél centi vastagra nyújtjuk, egy késsel feldaraboljuk tenyérnyi (ujjak nélkül!) darabokra. A közepükbe (kemény) lekvárt rakunk, körbenyomkodjuk a tésztát, hogy ha fő, ne folyjon ki belőle, és gombócokká hengergetjük őket. Felteszünk egy fazékban vizet forrni, addig a gombócok a deszkán még kelnek egy kicsit. Amikor felforrt a víz, egy szűrőt teszünk bele úgy, hogy ne lógjon a vízbe, és ráültetünk annyi gombócot, hogy ne fedjék egymást. Borítsuk le fedővel, de a tüzet ne gyengítsük le a víz alatt, forrjon tovább. Kb. 10-15 perc múlva kivehetjük a gombócokat, és a következő adagot ültessük a szűrőre. Akkor jó a gombóc, hogy ha megnyomjuk az ujjunkkal, nem marad horpadt. A kész gombócokat leönthetjük olvasztott vajjal vagy vaníliasodóval, szórjuk meg darált mákkal és porcukorral.
Mivel nekem csak félgömb alakú szűrőm van, inkább nokedliszaggatót raktam helyette a fazékra, és egy domború fedővel borítottam le. Gőzölés közben nagyon megnőnek a gombócok, úgyhogy eleve ne csináljunk túl nagyokat a nyers tésztából. Nem öntöttem rá vajat, csak még melegen megszórtam mákkal és porcukorral, úgy is rátapad. Nagyon finom, könnyű az állaga. Még hidegen is jó.
Ebből a tésztamennyiségből 18 (nagy) gombócom lett. Nekem jobban ízlik vaníliasodó nélkül.