Almás-mandulás pite

Egy kis maradék kelt tészta az alapja. Persze túlsütöttem, barnább lett, mint kellene. A néni egyből benyögte, hogy jajj, de barna lett... Nem égett meg, ez a lényeg. Két hét múlva megyek haza. Jessz...

Hozzávalók:
valamilyen tészta (lehet linzer is), ami elég egy 26 cm átmérőjű formához peremmel együtt
50 g cukor, 1 teáskanál vaníliás cukor, 200 g créme fraiche, 1 tojás, 200 g hámozott mandula (vagy dió), 100 g porcukor, valamennyi víz, tej vagy tejszín, pár csepp mandulaaroma, 3 nagy (vagy 5 kicsi) savanyú alma.

Kinyújtjuk a tésztát és kibéleljük vele a kikent formát. 15 percre hűtőben pihentetjük, addig elkészítjük a tölteléket. A mandulát ledaráljuk, az almát meghámozzuk és lereszeljük. A mandulához keverjük az összes hozzávalót, hozzáadunk annyi folyadékot (vizet, tejet és/vagy tejszínt), hogy egy viszonylag sűrű állagú masszát kapjunk. Ehhez adjuk a reszelt almát, alaposan összekeverjük, és a tésztával bélelt formába öntjük. Előmelegített sütőben (185°C) kb. 50 percig sütjük. Le kell takarni sütőpapírral, ha nagyon barnulna a teteje, bár nekem inkább a tészta sült túl gyorsan. Tejszínnel vagy vaníliaszósszal tálaljuk.
Nem lett rossz.

Almaleves

Otthon feleannyi levest nem eszek, mint itt. Tudom, hogy ez szinte ugyanúgy néz ki, mint a körteleves, de mégse ugyanaz. Egy picit különbözik a recept (Dpg 68. könyv, Levesek), és ebbe vörösbort öntöttem. Továbbra sincs felbontva fehérbor, és legalább egy picit rózsaszín lett a leves. Nem olyan, mint a kompót.

Hozzávalók:
500 g alma, 1 dl bor, 1 citrom leve, 2 dl tejföl, 150 g cukor, 1 evőkanál liszt, 2 db szegfűszeg, 1 dl tejszín, 1 kávéskanál őrölt fahéj.

Az almát meghámozzuk, kockákra vágjuk. Megspricceljük a citromlével, hogy ne barnuljon meg. Felforralunk egy liter vizet a cukorral, szegfűszeggel, fahéjjal. Hozzáadjuk az almát, és kb. 5 perc alatt puhára főzzük. Egy csipet sót, a tejfölt, a bort összekeverjük, hozzáadjuk a leveshez. A lisztet a tejszínnel csomómentesre keverjük, és lassú forrás közben óvatosan behabarjuk vele a levest. Felforraljuk és levesszük a tűzről. Lehűtve tálaljuk a levest.
Belefőztem a citrom héját is, csak habarás előtt vettem ki. Finom. 

Bodzaleves

Nincs már sok idő bodzás recepteket kipróbálni, mert nagyon hullik a bogyó. Még soha nem ettem bodzával készült dolgokat, csak szörpöt és üdítőitalokat kóstoltam. Ez a recept a Drótpostagalamb recepttárának 229. könyvéből (Bodzareceptek) való, kis módosításokkal.

Hozzávalók: 

1/2 kg bodzabogyó, fahéj, citrom(héj), fehérbor, cukor, só, (vaj és burgonya)liszt.

A bodzabogyókat leszedjük a száráról, megmossuk, fazékba tesszük annyi vízzel, hogy ellepje. Fahéjjal és 2 citromkarikával fél óráig forraljuk, majd szitán áttörve hozzáöntünk 1 dl (fehér)bort és annyi vizet, hogy ízlés szerinti sűrűségű legyen. Cukorral, kevés sóval (és vajjal) felforraljuk, és tejföllel vagy tejszínnel elkevert (burgonya)lisztet keverünk bele. Újból felforraljuk, és pirított zsemlekockával tálaljuk.

Kevesebb bodzából főztem, mert itt nincs négy ember, aki ezt enné. Vörösbort öntöttem hozzá, mert csak az volt kéznél felbontva. Vajat nem használtam, és finomlisztes tejföllel habartam be. Mivel édes a leves, nem akartam zsemlekockákat pirítani, nekem nem hiányzik hozzá. Az a fehéres izé a képen egy kis tejszínhab.

Érdekes íze van a levesnek, nekem tetszik. És szép a színe. Ne műanyag tálban csumázzuk le, mert fog.

Cukkinipörkölt

Alighanem bármilyen zöldségből lehet pörköltet főzni, és mivel volt itt két kisebb cukkini, megfőztem. Sós vízben főtt krumplival ettem. Ez a mennyiség inkább két személyre értendő.

Hozzávalók: 
2 kisebb cukkini, egy fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, egy kisebb paradicsom (+ paprika, ha van kéznél), olaj, őrölt paprika, tejföl, só, ételízesítő, egyéb fűszerek.

A vöröshagymát megpucoljuk, felkockázzuk, némi olajon megpirítjuk. Ha öregebb a cukkini, meghámozzuk, ha zsenge, akkor nem. Kockákra vágjuk és a hagymára dobjuk. Kicsit megsózzuk, fokhagymával és egy paradicsommal és egy paprikával fedő alatt puhára pároljuk. Ha nagyon eltűnne a leve, felönthetjük egy kis vízzel. Amikor megpuhult, megszórjuk pirospaprikával, fűszerekkel. Sós vízben főtt burgonyával tálaljuk.
Ha lett volna a közelben olasz fűszerkeverék vagy legalább oreganó, akkor biztosan szórtam volna bele ezeket is, így csak tejfölt kevertem hozzá, mert kicsit savanykásan szeretem. Krumpli helyett tésztával is jó lehet. Nem egy látványos étel, de gyorsan kész.

Rántott leves

Kezdett már ránk száradni egy kenyérvég, és nem akartam kidobni. Ehhez a leveshez meg a pirított kenyérkockák nagyon jól mennek, és az egész gyorsan megvan. A néni nem evett belőle, lesz@rom. Ezt már a homlokomra is tetováltathatnám.

Hozzávalók:
köménymag, olaj, liszt, őrölt pirospaprika, víz, 2 (vagy több) tojás, ételízesítő.

Egy kisebb fazékban kb. egy evőkanálnyi olajon egy teáskanálnyi köménymagot addig hevítünk, amíg pattogni nem kezd. Akkor egy evőkanál lisztet rászórunk és megpirítjuk. Kis pirospaprikával megszórjuk és felengedjük vízzel. Sóval, ételízesítővel ízesítjük és felforraljuk (vigyázzunk, mert könnyen kifut). Egy tányérban két tojást villával összekeverünk, és a forró levesbe öntjük, a villával folyamatosan keverve. Ismét felforraljuk, addigra megfő benne a tojás is.
Egy serpenyőben pici olajon kockára vágott száraz kenyeret pirítunk, és azzal tálaljuk a levest.

Körtekrémleves

A nénim elvileg nagyon szereti a gyümölcsöket, ehhez képest ezek a körték nem kellettek neki. A levesből természetesen nem evett egy falatot se, de nem érdekel, mert finom volt. A recept a Drótpostagalamb recepttárának 68. könyvéből (Levesek) való.

Hozzávalók:
500 g körte, 75 g cukor, 50 g liszt, 1 dl fehérbor, 2 dl tejszín, 2 dl tejföl, 2 dl víz, 1 citrom, 2 szem szegfűszeg, kevés fahéj, csipet só

A héjától és magházától megtisztított körtéket kockákra vágjuk. A forrásban lévő vízbe citromot csavarunk, és a fűszerekkel, a cukorral puhára főzzük benne a körtét. A fehérbort, a tejfölt, a tejszínt a liszttel simára keverjük, a levesbe habarjuk, és jól fölforraljuk. Utánízesítjük, lehűtjük. Tálaláskor tejszínhabbal díszíthetjük.

Az eredeti receptben dupla ennyi cukor és fele ennyi víz szerepelt. Nekem az nagyon édes lett volna, ez is határeset. Ha vízből csak egy decit öntünk bele, akkor annyira sűrű, mint egy puding, úgyhogy én dupláztam a vizet, így se híg. Inkább desszertnek tartom, mint levesnek, de mivel ez az eredeti neve, legyen leves. Finom volt, pedig nem vagyok nagy rajongója a körtének. Megszórtam a tetejét pici fahéjjal, tejszínhab nélkül.

Gombapaprikás

Nagyon nem arra készültem, hogy ennyire semmit se fogok postolni, de semmi se lett az orrba-szájba főzésből. Legalább most már van internetem, mert eddig az se volt. Igyekszem feltölteni valamit legalább hetente egyszer, aztán majd meglátjuk.

Hozzávalók:
500 g gomba, egy fej vöröshagyma, őrölt pirospaprika, ételízesítő, só, olaj, víz.
Nokedlihez: liszt, egy tojás, pici só, víz.

A vöröshagymát megpucoljuk, kockákra vágjuk, némi olajon üvegesre pároljuk. A megmosott, négybe vágott gombákat rádobjuk, kis ételízesítővel megszórjuk, és fedő alatt puhára pároljuk közepes tűzön. Ha nagyon le akarna sülni, egy kis vizet önthetünk rá, de a gomba levet ereszt. Amikor megpuhult, megszórjuk pirospaprikával (az itteni paprika kimondottan barna, azért van ilyen fura színe a képen), és ha nem elég sós, akkor sózzuk.
Közben sós vizet forralunk a nokedlihez. Kb. 250 g lisztből készült egy tojás és annyi víz hozzáadásával, hogy lágy tésztája legyen, mert azt könnyebb szaggatni. Ha felforrt a víz, akkor beleszaggatjuk a nokedlit. Nagyon gyorsan megfő, és feljön a víz felszínére. Leszűrjük és a gombához keverjük.
Nénicsőszködni kezdtem, és az "ügyfelem" eszméletlen válogatós, nem eszik meg semmit, amit nem ismer. Így elég nehéz receptekből főzni, főleg, hogy a nekem hétköznapinak számító ételeket se ismeri. Azért most, az ötödik itt töltött hetemre eljutottunk oda, hogy hajlandó enni a főztömből, úgyhogy talán gyakrabban fogok feltölteni recepteket. És nem feltétlenül ilyen ismert dolgokat.