Spenótos lepény

Nincs itthon spenót, úgyhogy mángolddal helyettesítettem, úgyis kezd kontrollálhatatlanná válni a mennyisége a kertben. Nagyon egyszerű a recept, és a végeredmény is jó lett. Kellemes fokhagymás, sajtos íze van.

Hozzávalók:
300 g friss vagy 150 g fagyasztott spenót, 1 nagyobb vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 150 g liszt, só, bors, 3 g sütőpor, 2 tojás, 2,5 dl tej, 120 g vaj, 200 g mozzarella, a tetejére 50 g reszelt sajt.

A spenótleveleket megmossuk, leforrázzuk, leszűrjük (ha fagyasztott, akkor kiolvasztjuk). A hagymát és a fokhagymát durvára vágjuk és a spenóttal együtt pépesre turmixoljuk. A lisztet összekeverjük sóval, borssal, sütőporral. Az olvasztott vajat a tojásokkal összekeverjük, majd hozzáadjuk a spenótos pépet. A lisztes mixet hozzáöntjük, apránként beledolgozzuk a tejet is.
Egy tepsit kivajazunk (vagy sütőpapírral béleljük), beleöntjük a masszát. Rácsipkedjük a mozzarellát, majd megszórjuk az egészet reszelt sajttal. Kb. 30 perc alatt pirosra sütjük (180°C-on légkeverésen).

Tejszínes-mángoldos tészta

Nem vagyok tapasztalt mángoldügyben, ez az első év, hogy van a kertben, úgyhogy még kísérletezgetek. Eddig bejön.

Hozzávalók:
tészta, egy nagy csokor mángold, kb. két gerezd fokhagyma, olaj, 3 dl tejszín, só, bors, ételízesítő.

Egy fazékba tesszük a mángoldot (levél és szár is mehet bele), sózzuk, felöntjük vízzel, és addig főzzük, amíg a szára is megpuhul (pár perc forralás az egész, gyorsan fő).
Egy lábasban kis olajon megpirítunk egy gerezd apróra vágott fokhagymát, rátesszük a lecsöpögtetett mángoldot. Felöntjük a tejszínnel, és egy botmixerrel pürésítjük, sózzuk, borsozzuk. Amikor felforrt, belenyomjuk a másik gerezd fokhagymát, és elzárjuk alatta a tüzet.
Sós vízben megfőzzük a tésztát, leszűrjük, ráöntjük a mángoldos szószt. Pár percig állni hagyjuk, majd tálaljuk. Meg lehet szórni reszelt sajttal is.
Nem tudom megmondani, milyen íze van a mángoldnak, én inkább csak a fokhagymát-tejszínt érzem rajta. Finom.

Fahéjas szelet

Anditól kaptam a receptet vagy 20 éve, azóta csak egyszer sütöttem meg, pedig finom. Eredetileg nincs semmi a tetején, de nekem fehércsokival bevonva jobban tetszik.

Hozzávalók:
Tészta: 4 evőkanál méz, 4 evőkanál olvasztott margarin, 2 tojás, 20 g cukor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, fél csomag (15 g) őrölt fahéj, liszt.
Krém: 200 g margarin, 150 g (por)cukor, 2 csomag vaníliás cukor, egy liter tej, 2 evőkanál cukor, 8 evőkanál liszt.

A 8 ek. liszthez hozzákeverjük a liter tejet és a 2 ek. cukrot, felforraljuk, és főzzük egy kicsit, hogy sűrűsödjön, majd levesszük a tűzről és félrerakjuk hűlni.
A tészta mennyiségekben megadott hozzávalóit összekeverjük annyi liszttel, amennyit felvesz és egy jól nyújtható, enyhén ragadós (a méz miatt) tésztát gyúrunk belőle. Három lapot nyújtunk belőle, tepsi hátulján egyesével megsütjük őket, és félretesszük hűlni a tésztákat.
Amikor minden kihűlt, a margarint kikeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral, összekeverjük a hideg tejes krémmel. A felét rákenjük az első tésztalapra, leborítjuk a második lappal, rákenjük a maradék krémet, és a legszebb tésztalappal fedjük le. Másnap szeleteljük, mert a tésztának puhulnia kell.
Főzhetünk rá házi csokimázat, ill. megszórhatjuk porcukorral. Én inkább fehér csokit olvasztottam rá (200 g-ot), mert nekem a barnás tésztával, fehér krémmel az jobban tetszik. Ha nagy a hőség, mint az utóbbi időben, akkor a csokiolvasztásnak az a hátránya, hogy nagyon nehezen szilárdul meg szobahőmérsékleten, inkább hűtőbe kellene rakni. 

Mézes krémes

Sok verzióban fellelhető az interneten, néhol mézes zserbó néven. Ez a nálunk bevált recept.

Hozzávalók:
Tészta: 150 g cukor, 1 tojás, 2 evőkanál méz, 2 evőkanál tej, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 50 g vaj vagy margarin, liszt.
Krém: 4 dl tej, 3 evőkanál liszt, 250 g cukor, 250 g margarin, 1 csomag vaníliás cukor.

Egy lábasba öntjük a tejet, a cukrot, a tojást, a mézet, a margarint és a szódabikarbónát. Összeolvasztjuk, de nem kell felfőzni. Annyi lisztet adagolunk hozzá (púpos evőkanalanként), amennyivel össze tudunk állítani belőle egy jól nyújtható tésztát (mindig elfelejtem megmérni liszt előtt ill. liszt után a tésztát, úgyhogy nem tudom, kb. mennyi liszt kell hozzá). Egy kicsit mindenféleképp ragadni fog, merthogy mézes, de nyújtható legyen. Lisztezett deszkán 3 lapot nyújtunk belőle, megsütjük őket tepsi hátulján külön-külön (gyorsan sül a méz miatt). Félretesszük őket hűlni, addig elkészítjük a krémet.
Tűzön összefőzzük a lisztet a tejjel, forraljuk egy kicsit, majd kihűtjük. Ekkor a margarint kikeverjük a cukorral, vaníliás cukorral, beleöntjük a hideg krémbe és eldolgozzuk. A krém felét rákenjük az egyik tésztalapra, azt lefedjük a második lappal, arra kenjük a krém maradék felét. Leborítjuk az utolsó tésztalappal, majd tortabevonót olvasztunk vagy házi csokimázt készítünk (az alaprecepteknél), és leöntjük vele a süteményt.
Jobb egy éjszakán át állni hagyni így, felvágatlanul, mert a tésztának puhulnia kell.
Szeretjük, bár elég ritkán kerül rá sor. Jól néz ki és finom.

Maultasche

A németek/svábok húsos raviolija. Többféleképp is készítik, levesbetétként is lehet enni, úgy még sosem próbáltam. Jobb kettesben nekiállni a gyártásának. Nem bonyolult, de kicsit időigényes.
Nem egy bizonyos recept alapján készült, többet elolvastam az interneten, és kombináltam. Ez a mennyiség 6 főnek bőséges.

Hozzávalók:
Tészta: 600 g liszt, 4 tojás, só, víz.
Töltelék: 2 száraz zsömle, 150 g spenót, 1 vöröshagyma, 500 g darált hús, 4 tojás, 1 tojássárga, só, bors, szerecsendió, majoránna.

A zsömléket beáztatjuk vízbe. A vöröshagymát felkockázva megpirítjuk, ráöntjük a darált húst, és addig kavargatjuk a tűzön, amíg már nem rózsaszín. A spenótot megpároljuk, kézi mixerrel trutymósítjuk, a kinyomkodott zsemlékkel a húshoz adjuk. Belekeverjük a tojásokat (az egész tojásokat és a tojássárgát is), majd ízesítjük. 
A lisztet a tojásokkal, sóval és annyi vízzel összegyúrjuk, hogy kemény, de nyújtható tésztát kapjunk. Kinyújtjuk, ha van, akkor tésztanyújtóval a második legvékonyabbra (a 6-ból az 5-ösön). Ha nincs nyújtónk, akkor kézzel kell kinyújtani kb. 1-1,5 mm vastagra, felvágjuk őket kb. 10x13 cm-es téglalapokra. A tésztadarabok szélét körben megkenjük a kimaradt tojásfehérjével, a tészta felére pedig egy-egy evőkanálnyi tölteléket rakunk, ráhajtjuk a másik felét és összenyomkodjuk a széleket, hogy jól összeragadjanak.
Egy fazékban sós vizet forralunk, kifőzzük benne a tésztákat (ha feljönnek a felszínre, megfőttek). Egy konyharuhára fektetve leszárítjuk őket, és egy serpenyőben pici olajon megpirítjuk a batyukat (kicsit ráragad a serpenyő aljára, ne ijedjünk meg).
Zöldsalátával kínáljuk.
Nagyon laktató, főleg salátával. Le lehet fagyasztani félkészen (a főzés előtti fázisnál, de akár főzés után is), mert ebből rengeteg lett. Nagyon szeretem.

Német perec

Azt hiszem, hivatalosan bajor perecnek (és császárzsömlének) hívják ezeket, de a svábok ezt vitatják, szóval maradjunk annál, hogy német.
Egy youtube-videóból vettem a hozzávalókat, német nyelven van (https://www.youtube.com/watch?v=DHr4VGGS7Zo), de azt jól lehet látni nyelvtudás nélkül is, hogy mit és hogyan csinál a készítője.

Hozzávalók:
500 g liszt, 280 ml langyos víz, fél kocka élesztő, 15 g só, 20 g vaj, 15 g sütőmaláta (nekem ilyenem nincs, enélkül is jó), nagyszemű só a szóráshoz.
A mártogatáshoz egy liter víz, benne 30 g szódabikarbóna feloldva.

A hozzávalókat a robotgép táljába szórjuk és a géppel összedolgoztatjuk. A tésztát 12 részre osztjuk, egyenként elsodorgatjuk kb. 60 centi hosszúra úgy, hogy a közepük vastag(abb) legyen, majd perecet formálunk belőlük. Ha zsemléket akarunk készíteni, akkor nem sodorgatjuk, hanem bucikat formázunk belőle. Egy konyharuhára fektetjük őket.
Feloldjuk a szódabikarbónát az egy liter vízben, belemártogatjuk a pereceket illetve zsömléket, sütőpapírral borított tepsibe helyezzük őket, a perecek vastag felét hosszában, a zsömléket kereszt alakban bevágjuk, megszórjuk őket darabos sóval, és forró sütőben pirosra sütjük őket.
Az enyémek nem lettek igazán pirosak, valószínűleg azért, mert hideg volt a szódabikarbónás vizem. Vannak receptek, ahol meleg vízről írnak, legközelebb úgy próbálom meg. Nem vágtam be őket elég mélyen, úgyhogy a vágás igencsak összesült. Viszont finomak. A szódabikarbónás víztől keményebb a külsejük, a belsejük viszont puha. Vajjal szokás enni.

Csokis muffin (Nigella L.)

Először is: boldog új évet!
Igyekszem 2015-ben nagyobb sebességre kapcsolni, ami a recepteket illeti, bár az év elején ez még nem fog menni.
A Spektrumon voltak Nigella Lawson sorozatok, és az egyikből származik a recept (angolul: https://www.youtube.com/watch?v=w9h9Y1VxTbs). A magyar verzióban a mértékegységek máshogy voltak megadva, mint az angolban, én maradok a magyarnál.

Hozzávalók:
250 g liszt, 2 teáskanál sütőpor, fél teáskanál szódabikarbóna, 175 g kristálycukor, 2 evőkanál keserű kakaópor, 150 g csokoládépasztilla (vagy csak összetördelt csoki), 2,5 dl tej, 1 dl étolaj, 1 teáskanál vaníliakivonat (vagy egy csomag vaníliás cukor), 1 tojás.

Előmelegítjük a sütőt, a muffinsütő mélyedéseit kibéleljük papírral. Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat (a csokiig bezárólag a hozzávalók listáján), egy másik tálban a nedveseket (tej, olaj, vanília, tojás). Összeöntjük a kettőt, és könnyedén összekeverjük. Nem túl alaposan, mert akkor túl sűrűre fog megsülni. A nyers tésztát a formákba adagoljuk, és kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. Szúrjunk bele egy fogpiszkálót, és ha a csokin kívül más nem ragad rá, akkor kész.
Nagyon egyszerű, és nagyon finom.