Márványkuglóf II.

Egy újságkivágásból származik a recept, és nem ugyanaz, mint amit márványos kuglóf néven már megsütöttem. Nekem ez a verzió jobban tetszik, könnyebb a tésztája, a másik valahogy túl zsíros. Közepes méretű kuglófformám van, ezzel a nyers tésztamennyiséggel majdnem teljesen tele van, úgyhogy ha valakinek kisebb a formája, akkor érdemes megfelezni mindent.

Hozzávalók:
200 g margarin, 400 g (por)cukor, 6 tojás, 2 dl tej, 2 csomag vaníliás cukor, 400 g liszt, 2 kávéskanál sütőpor, 100 g csokoládé.

A margarint megolvasztjuk, hozzáadjuk a tejet, a cukrot és a tojások sárgáját. Habverővel simára keverjük, vaníliás cukorral ízesítjük. Tovább keverve apránként beleszórjuk a sütőporral elkevert lisztet, és folyamatosan kevergetve teljesen simára dolgozzuk. Hagyjuk pihenni addig, amíg a tojásfehérjéket kemény habbá felverjük. Utána óvatosan hozzákeverjük a hab felét a tészta egyik feléhez. A tészta másik feléhez hozzádolgozzuk a gőz felett megolvasztott csokoládét, eztán adjuk hozzá a felvert tojásfehérje másik felét. Egy kuglófformát kikenünk vajjal, megszórjuk liszttel, és először a sárga massza felét öntjük bele, arra a csokis massza felét, ismét a sárga tésztát, végül a csokis másik felét. 150°C-ra előmelegített sütőben kb. egy óra alatt süssük készre. Az első háromnegyed órán belül ne nyissuk ki a sütő ajtaját, nehogy összeessen a sütemény. Ha már nem tapad tészta a beleszúrt tűre, akkor kész a kuglóf. Porcukorral megszórva tálaljuk.
Nem volt itthon feláldozható csoki, úgyhogy két evőkanál kakaóport adtam a tészta barnának szánt feléhez. Jó púpos lett a sütemény, de itthonra készült, úgyhogy nem zavar. Elég édes, úgyhogy nem szórtam meg porcukorral. Finom.

Rántott tök

Többféle zöldséget is ki lehet rántani, nem csak karfiolt és patisszont. Nem vagyok egy nagy karalábrajongó, de rántva nagy kedvencem. A lényeg, hogy vékonyra kell szeletelni, akkor megpuhul sütés közben, és nem is lesz igazán karalábíze. Ha vastagabbra sikerül (maximum 3-4 mm legyen), akkor egy kicsit elő kell főzni. Szerintem ez csak a keményebb zöldségekre vonatkozik, a tökre pl. nem, az nem marad nyers.
Meghámozzuk, felszeleteljük a tököt (vagy valami egyéb zöldséget). Enyhén besózzuk, majd a szokásos módon panírozzuk (először lisztbe, majd felvert, sós tojásba, végül zsemlemorzsába forgatjuk), és forró zsiradékban pár perc alatt pirosra sütjük az első oldalán, utána megfordítjuk, és azt az oldalát is pirosra sütjük. Zöldséges újkrumplival, uborkasalátával vagy kovászos uborkával is nagyon finom.

Almás gombóc

Ezt a receptet egyszer már kipróbáltam pár éve, és emlékeztem, hogy tetszett. Most is sok az alma a kertben, úgyhogy még egyszer nekifutottam az elkészítésnek, ha már akkoriban nem fényképeztem semmit.
Nem voltam benne biztos, hogyan is címkézzem fel, maradtam a főételnél.

Hozzávalók:
1 kg reszelt alma, kb. 500 g liszt, porcukor, őrölt fahéj, pirított zsemlemorzsa.

Lereszelünk egy kiló almát, összekeverjük annyi liszttel, amennyivel jól formálható massza lesz belőle (amennyit felvesz). Lobogó forró (sós) vízben kifőzzük (amikor feljön a víz felszínére, kész). Szaftos ételekhez kitűnő tejfellel meglocsolva vagy sajttal. Pirított zsemlemorzsába forgatva, vaníliás porcukorral meghintve desszert is lehet.
Amint az látható, én az édes verziót készítettem el. Még sose próbáltam köretként, sós ételekhez, de nem lehet rossz. Tényleg nem kell hozzá tojás. Az almából csak a magházat vágtam  ki, nem pucoltam meg. Egy evőkanállal szaggattam bele a forró vízbe úgy, hogy mindig bele is mártottam a vízbe a kanalat, mert ragadós volt a tészta a fél kiló liszttel. Nekünk ízlik, és nagyon egyszerű.

Carbonara spagetti

Ez egy nagyon egyszerű étel, nem is kell feltétlenül kiméregetni hozzá mindent. A recept egy szakácskönyvből való, ebből se készítettem még semmit, pedig nagyon szeretjük a tésztákat.

Hozzávalók:
50 g húsos szalonna, 100 g főtt sonka, 1 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál vaj, 400 g spagetti, só, 40 g parmezán sajt, 40 g pecorino sajt, 3 tojás, 100 ml tejszín, bors.

A szalonnát és a sonkát apró kockákra daraboljuk. A fokhagymát hámozzuk meg és aprítsuk fel. A vajat egy serpenyőben felforrósítjuk, és a szalonnát zsírjára sütjük benne. Hozzáadjuk a fokhagymát, és mintegy 2 percig tovább pirítjuk. A spagettit forrásban lévő sós vízben al dente főzzük, leszűrjük, és hagyjuk lecsepegni. A tésztát a szalonnás serpenyőbe tesszük, és az egészet jól elkeverjük. A sajtokat finomra reszeljük. A tojásokat a tejszínnel és a sajtok felével összekeverjük, majd sóval, borssal fűszerezzük. A főtt sonkát hozzáadjuk, és a keveréket a spagettire öntjük. Az egészet jól elkeverjük, hogy a tojás elkezdjen megszilárdulni. A maradék sajtot a spagettihez adjuk, és azonnal tálaljuk.
Én nem szedtem ki a szalonnát meg a sonkát a serpenyőből, hanem arra raktam rá a tésztát, ráöntöttem a tojásos trutyit, amibe az összes sajtot beleöntöttem, és elkevertem. Jó meleg volt még az egész, úgyhogy meg is szilárdult rajta a tojás. Finom, de melegen, frissen az igazi.

Répás-almás pite

A léböjtből elég sok almás-répás trutymó maradt, mert nem volt szívem kidobni őket, úgyhogy elkészítettem az amerikai típusú pitetésztát (http://hunvamp.blogspot.hu/2013/06/amerikai-tipusu-piteteszta-nem-tudom-mi.html), az almás-répás sűrítményt elkevertem cukorral, fahéjjal, egy citrom lereszelt héjával és egy maréknyi mazsolával. A tészta egyharmadát kinyújtottam, rácsos formával kiszúrtam (egy kerek, kb. 30 cm átmérőjű forma, amit a cukrászdiszkontban vettem), a hulladék tésztát összegyúrtam a megmaradt kétharmaddal, ezt belenyomkodtam a kizsírozott piteformába úgy, hogy egy picit túllógjon a szélén. Megszórtam kenyérmorzsával, rápakoltam a tölteléket, befedtem a rácsos tésztával, a lelógó részeket felhajtottam, hogy egy kis pereme legyen, és előmelegített, kb. 180 fokos sütőben megsütöttem bő fél óra alatt. Nem egy nagy valami az egész, de ettől a rácsos borítástól jobban néz ki. Én mégis jobban szeretem a teljesen befedett pitét, a ráccsal megszenvedek.
Nem érzik a répa a tölteléken. Egy ilyen pitéhez kb. 8-10 közepes almát és 5-6 közepes sárgarépát egy gyümölcscentrifugán átnyomtam, és ennek a pépes részét használtam fel. Ehhez persze az kell, hogy ne csontszáraz legyen a pép, de az én gépem nem is úgy dolgozik, marad némi lé benne.