2013. február 22., péntek
Zalakocka
A legjobb barátnőmnek kislánya született egy hónapja, azóta semmire sincs ideje. Szereti a süteményeket, úgyhogy erőt vettem magamon, és egy viszonylag bonyolultabb darabot sütöttem neki. Jól néz ki, és finom is.
Újságkivágásból származik a recept, talán egy régi Meglepetésből.
Hozzávalók:
Sárga tészta: 5 tojás, 130 g cukor, 100 g liszt.
Barna tészta: 2x5 tojás, 2x130 g cukor, 2x70 g liszt, 2x30 g kakaópor.
Krém: 1/2 liter tej, 2 csomag pudingpor, 5 tojásfehérje, 200 g cukor, 200 g vaj, 100 g porcukor, 50 g csokoládédara.
A tésztákhoz a tojásokat a cukorral felverjük (ha nincs egy erős robotgépünk, akkor külön verjük fel a fehérjét, ne a sárgájával együtt). Óvatosan hozzáadjuk a lisztet illetve a kakaós lisztet, és sütőpapírral bélelt tepsiben kisütjük. Két barna és egy sárga lapot kell sütni. A krémhez a tejben csomómentesen elkeverjük a krémport, a kristálycukor felét, majd gyenge tűzön, állandóan kevergetve sűrűre főzzük. A tojásfehérjét a maradék kristálycukorral (100 g) kemény habbá verjük. A tojáshabot a forró krémbe forgatjuk, majd kihűtjük. A vajat a porcukorral kikeverjük, majd a hideg krémmel óvatosan összekeverjük. A lapokat úgy töltjük meg, hogy alulra barna lapot teszünk, arra félujjnyi vastag krémet, majd a fehér lap, ismét krém, a másik barna lap. A felső lapot is bevonjuk egy kis krémmel, és csokidarával megszórjuk. Kockára vágva tálaljuk.
Egy kicsit egyszerűsítettem a recepten, elvileg gőz fölött kéne verni a tojásokat a tésztához, de én ennek semmi értelmét nem láttam. Eredetileg két csomag csokis krémport ír, de a recept melletti képen mégis fehér a krém, úgyhogy két csomag vaníliás pudingport főztem meg hozzá. Egy tábla csokit lereszeltem és azt szórtam a tetejére, nem csokidarát. Az a vékony barnás csík a sárga tészta alján nem lekvár, csak egy kicsit jobban megsült.
Finom sütemény, és nagyon mutatós is.
2013. február 20., szerda
Sárgarépás kalács
Egy újságból származik a recept, alighanem egy régi Meglepetésből. Azt írja, hogy két őzgerincformában kell sütni, de nekem csak egy van, úgyhogy egy nagyobb, hosszúkás formában sütöttem. Nem volt egy jó ötlet, mert mire a közepe megsült, a külseje szépen megégett, úgyhogy azt le kellett vágnom róla. Szóval vagy feleennyi tésztát készítsünk, vagy tényleg két formában kell sütni (esetleg egy tortaformában).
Hozzávalók:
3 tojás, 2 bögre (2x250 ml) porcukor, 1 bögre olaj, 1 bögre mazsola, 1 bögre darált mogyoró vagy dió, 1 bögre reszelt sárgarépa, 3 bögre liszt, 1 kávéskanál fahéj, 1 kávéskanál sütőpor, 1 kávéskanál szalalkáli (vagy szódabikarbóna), vaj.
A tojást a porcukorral kikeverjük, közben belecsurgatjuk az olajat. A lisztet összevegyítjük sütőporral, szalalkálival, fahéjjal és apránként a tojásos masszához keverjük. Utána belerakunk minden hozzávalót, és a sűrű masszát fakanállal alaposan összekeverjük. Két, vajjal kikent, liszttel megszórt őzgerincformába simítjuk a masszát, és 180°C-on kb. háromnegyed órán keresztül sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e. Több napig is eláll.
Finom, egyáltalán nem érzik rajta a répaíz (nem szeretem a répát). Reggel, kenyér helyett esszük vajjal megkenve.
2013. február 18., hétfő
Neve nincs, de nagyon csokis
Tegnap találtam a neten ezt a receptet (http://divany.hu/alapkonyha/2013/02/17/neve_nincs_de_nagyon_csokis/), és ma ki is próbáltam. Kicsit hosszabb ideig sütöttem, mint a megadott 15 perc. Vaníliafagyival és naranccsal ettük.
Hozzávalók:
2 db tojás, csipet só, 50 g cukor, 4 evőkanál kakaópor (cukrozatlan), 100 g tejföl, 100 g vaj, 100 g étcsokoládé.
A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a tejfölt és a kakaóport, és alaposan elkeverjük. A vajat és az étcsokoládét megolvasztjuk. A felvert tojásfehérjéhez hozzáadjuk a tojássárgás masszát, majd a végén az olvasztott vajas csokit. Összekeverjük, és kivajazott, kakaóporral megszórt formába öntjük. A formákat egy tepsibe állítjuk, amelybe vizet engedünk kb. 2 cm magasan. 150 fokos sütőben 15 percig sütjük. Ha kész, megvárjuk, míg kihűl, és akkor hűtőbe tesszük 2-3 órára.
Jó tömény, csokis íze van, úgyhogy tényleg jobb valami savanykással együtt enni. Finom.
2013. február 14., csütörtök
Meleg, szalonnás kelbimbósaláta
Nem felejtettem el a blogot, csak épp nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, emiatt a késlekedés.
Soha nem szerettem a kelbimbót, mert keserű. De hát ugye mégiscsak több zöldséget kellene enni, ilyenkor meg mi mást lehet kapni, ha nem főleg káposztaféléket... A youtube-on van jópár főzős csatorna, az egyik kedvencem a foodwishes. Ez a recept tőle származik (http://foodwishes.blogspot.de/2012/10/brussels-sprouts-with-warm-bacon.html), kimondottan bizalomgerjesztőnek is tűnt, úgyhogy nekifutottam. Édes, sós, savanyú egyszerre, azonnal kedvenccé vált.
Hozzávalók:
600 g kelbimbó, 1 evőkanál olaj, 110 g felkockázott/szeletelt (húsos) szalonna, 2 evőkanál (barna) cukor, 75 ml (alma)ecet, 1 citrom leve, só, bors, cayenne.
Felszeleteljük a kelbimbót (nem kell főzni!), és egy salátástálba öntjük. Az olajon közepes tűzön megpirítjuk a szalonnát. Amikor ropogós, hozzákeverjük a barna cukrot, hozzáöntjük a citromlevet és az ecetet. Erős tűzön felforraljuk, közben fűszerezzük, borsozzuk. Ahogy felforrt, ráöntjük a kelbimbóra, összekeverjük, és így, melegen tálaljuk.
Az én salátám azért sárgásabb, mert sokáig állt a kelbimbó a kamrában. Sült krumplival ettük.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)