Aszalt szilvás diósrétes

Nagyon finom sütemény, legalább dupla adagot kellett volna készítenem, hogy maradjon is belőle másnapra.

Hozzávalók:
500 g mag nélküli aszalt szilva, 1 csomag 8 lapos rétestészta, 200 g darált dió, 100 g olvasztott margarin, 8 teáskanál méz, 2 kávéskanál őrölt fahéj, a lekenéshez 1 tojás, a mázhoz 2 evőkanál tej, 20 g kakaópor, 80 g margarin, 80 g cukor, 2 evőkanál étkezési keményítő.

Az aszalt szilvát negyedekbe vágjuk. Egy nedves konyharuhán a réteslapokból négyet-négyet egymásra fektetünk. Felületüket a dióval vastagon behintjük. Erre kerül szétterítve a szilva, majd az egészet olvasztott margarinnal és mézzel meglocsoljuk. A fahéjjal meghintjük, majd feltekerjük, ahogy a piskótatekercset szokás. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, tetejüket a felvert tojással megkenjük. Közepesen forró sütőben (180°C) kb. 25 percig sütjük.
A mázhoz valókat kevergetve kis lángon felfőzzük, hűlni hagyjuk, majd a kihűlt rétest megkenjük vele. Csak akkor szeleteljük, amikor a máz már megdermedt rajta.
Nincs mit hozzáfűznöm, nagyon finom sütemény, és nem is bonyolult.

Sajtos-nyomogatós

Ez is egy klasszikus.
Nem tudom, hol lehet még venni ezeket az ostyasütőket, nekünk van három ősrégi.

Hozzávalók: 
1 kg liszt, 200 g zsír, 250 g margarin, 25 g élesztő, 1 dl tej, 3 dl tejszín, 175 g tejföl, 150 g reszelt sajt, só, köménymag.

Az élesztőt felfuttatjuk egy kis édes tejben, majd összeállítjuk a tésztét a hozzávalókból. Ha túl kemény, akkor adhatunk hozzá még egy kis tejfölt. Kb. 2-3 cm átmérőjű golyókat gyúrunk a tésztából, majd feltesszük a tűzre melegedni az ostyasütőt. Jó forró legyen, mire beletesszük az első golyót. Összenyomjuk a sütőt, és a tűzön hagyjuk kb. egy percre. Ha nem elég forró a sütő, akkor oda fog ragadni valamelyik oldalára a tészta. Ha túl forró, akkor megéghet. De az első néhány után már nem lesz gond vele. Ha kivettük belőle az ostyát, akkor a másik oldalával tegyük vissza a sütőt a tűzre melegedni, majd rakhatjuk bele a következő gombócot.
Ebből a mennyiségből egy jó nagy tálnyi lesz. Egyszerűbb a dolog, ha két ostyasütőnk van és két tűzön tudjuk egyszerre sütni a tésztát.

Darálós keksz

Az apámnak most volt a születésnapja, és ő jobban szereti a hagyományos dolgokat, úgyhogy nem sütöttem neki tortát.
A darálós kekszet azért hívják darálósnak, mert a kézi húsdarálóval kell elkészíteni. Kivesszük a darálóból a kést és a tárcsát, és a képen látható fém izét rakjuk fel helyettük. Ezen fogja átnyomni a daráló a nyers tésztát, ha tekerjük.

Hozzávalók:
1 kg liszt, 250 g zsír (vagy 300 g margarin), 250 g porcukor, egy kávéskanál szódabikarbóna, egy citrom reszelt héja (vagy valamilyen aroma), 1 csomag vaníliás cukor, pici tej vagy tejföl.

A hozzávalókból összegyúrjuk a tésztát. Annyi tejet vagy tejfölt adjunk hozzá, hogy összeálljon a massza, de jó kemény legyen, kb. tarhonyatészta keménységű. Ha puha, akkor sütés közben szét fog tottyadni, és nem lesz szép a mintája. A tésztát húsdarálóba adagoljuk. A tésztát, ami átjön a mintás nyíláson, kb. öt centiméterenként vágjuk le, de lehet hosszabbra vagy rövidebbre is készíteni. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket. Nem kell nagy távolságra rakni a süteményeket, mert nem fognak se megnőni, se szétfolyni. Amikor már pirulnak a recék, akkor kész (kb. negyed óra tepsinként). Ha kész, jól záródó dobozba tesszük őket. Sokáig eláll.
Citrom(aroma) helyett kakaóport is tehetünk a tésztába, illetve egyéb fűszereket, ízlés szerint.

Ecetes torma

Nálunk húsvét torma nélkül nem múlhat el, és nem boltban vesszük, mert sok van a kertben. Gyakorlatilag szinte kiirthatatlan.
A tormát megmossuk, gyümölcscentrifugával ledaráljuk. A levére nincs szükség. Cukros-ecetes vizet készítünk, és azzal öntjük fel egy kicsit a tormapépet. Üvegbe tesszük és hűtőben tároljuk, sokáig eláll. Ha nagyon erős, fogyasztás előtt nyissuk fel az üveget, és hagyjuk szellőzni fél órát, akkor a felső rétege enyhébb lesz. Megfázás ellen is nagyon hatásos.
A tormát lehetőleg nyílt helyen daráljuk le, mert kegyetlen, taknya-nyála egybefolyik tőle az embernek. Ha még a szél is fúj, nyert ügyünk van.

Majonéz

Kézzel is ki lehet kavarni, de én inkább robotgéppel csináltam, úgy kevésbé időigényes, mert minél több olajat adtunk hozzá, annál nehezebb elkeverni. Ha valaki édesebben/sósabban/savanyúbban szereti, ízlés szerint ízesíthető, akár zöldfűszerekkel is.

Hozzávalók: 
2 tojássárga, 1 kávéskanál cukor, egy csipet só, 1 kávéskanál mustár, 1 kávéskanál (10%-os) ecet, 1 dl olaj, 2 dl tejföl.

A tojássárgát, cukrot, sót, mustárt, ecetet összekavarjuk. Az olajat cseppenként keverjük el vele (a géppel kb. kávéskanalanként adagoltam hozzá). Amikor az olajjal simára kavartuk, akkor tesszük bele a tejfölt (és a zöldfűszereket).
Hűtőben kell tárolni a tojás miatt. Húsvétkor nálunk ecetes tormával alap.

"Nem lehet elrontani" pite

De, el lehet.
Nem szép, de finom.

Hozzávalók:
A tésztához: 500 g finomliszt, 120 g porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag sütőpor, 1 csipet só, 1 fiola citromaroma, 250 g margarin, 2 tojás (+1 a tetejét megkenni), 1 dl tejföl.

A hozzávalókat alaposan összekeverjük, a felét kivajazott vagy kiolajozott tepsibe tesszük. Meghintjük vékonyan zsemlemorzsával, rátesszük a tölteléket, és ismét meghintjük zsemlemorzsával. Ha a töltelékhez illik, akkor a zsemlemorzsát darált dióval is helyettesíthetjük. A tészta másik felét rács formájában a tetejére tesszük. Megkenjük a tetejét egy felvert tojással, villával megszurkáljuk és megsütjük (180°C-on kb. 40 perc alatt).
Annyira puha lett a tésztája, hogy képtelenség lett volna elnyújtani (nem is így fogalmaz a könyv), de időm nem volt, hogy hűtőbe rakjam. Ha lett volna, akkor el lehetett volna nyújtani, és sokkal jobban nézne ki. A tepsibe kanalazgattam a tészta felét, lisztes kézzel elnyomkodtam. Megszórtam zsemlemorzsával, darált dióval, összekevertem reszelt almát cukorral és fahéjjal, eloszlattam a tésztán, majd a tészta maradék felét az almára kanalaztam. Kicsit szétsült rajta, de nem fedte be úgy, mintha ki lett volna nyújtva a tészta.
Tényleg nem nehéz megcsinálni, de jobb állni hagyni a tésztát a hűtőben legalább egy-két órát. Könnyű a tésztája. Megad pár verziót töltelékre, azokat is ideírom, de érdemben nem tudok mit mondani róluk, mert nem próbáltam őket.
Mazsolás: 40 g mazsolát fél liter vízzel és 1 dl mézzel 5 percig forralunk, másik edényben összekeverünk 2 evőkanál cukrot, 3 evőkanál étkezési keményítőt, egy csipet sót, majd a mazsolához keverjük és egy percig főzzük, végül belekeverjük egy citrom reszelt héját és 3 evőkanál narancslevet.
Almás-mákos: 1,5 kg reszelt almát 120 g cukorral, 150 g őrölt mákkal, 1 tasak vaníliás cukorral megpárolunk, majd lehűtjük.
Almás-diós: 1,5 kg reszelt almát 200 g cukorral, 1 kávéskanál fahéjjal, 1 tasak vaníliás cukorral megpárolunk, majd lehűtjük.
Meggyes: 1 nagy üveg magozott meggybefőttet 200 g cukorral, 1 kávéskanál fahéjjal, 1 csipet szegfűborssal, 1 tasak vaníliás cukorral megpárolunk, majd lehűtjük.
Túrós: összekeverünk fél kiló túrót, 1 evőkanál tejfölt, egy csipet sót, 1 kis csomag előzőleg vízbe áztatott mazsolát, 1 tasak vaníliás cukrot, 2 tojássárgáját és két tojásfehérjéből vert habot, ízlés szerinti cukorral.
Kapros túrós: összekeverünk fél kiló túrót, 1 evőkanál tejfölt, egy csipet sót, 1 csokor apróra vágott kaprot, 2 tojássárgát és két tojásfehérjéből felvert habot, ízlés szerinti cukorral.
Lekváros diós: megkenjük ízlés szerinti lekvárral és meghintjük darált dióval.

Kakaós nápolyi

Van már pár hónapja, hogy ostyalapokat vettem a cukrászdiszkontban, és nyaggattak itthon, hogy fel kellene használni őket. Valahol van receptem, de nem volt kedvem feltúrni mindent, úgyhogy csak az interneten keresgéltem. Amit találtam: http://www.nosalty.hu/recept/napolyi-kocka-kakaos-napolyi-2

Nem másolom be ide a leírást, mert mindent úgy csináltam, ahogy ott meg van adva. Az egyetlen különbség az, hogy az ő ostyalapjai kismintásak mindkét oldalukon, az enyémek egyik oldalán viszont nagyok a minták, nagy mélyedésekkel. Az ilyen lapok közé több krém megy, úgyhogy hiába volt öt lap a csomagomban, csak négy közé volt elég a töltelék. Nem maradtak ropogósak az ostyalapok, de nem is lettek igazán rágósak. Egyszerű elkészíteni, gyors, és már el is fogyott az összes. Érdemes jól záródó dobozban tartani, hogy a lapok ne szívják be a levegő páratartalmát, különben megpuhulnak nagyon. Finom.