Flódni

Inkább már nem is magyarázkodom, mi volt ez a hosszú kihagyás.
Ez a recept egy újságból származik, valószínűleg egy régi Blikk Nőkből, de nem vagyok biztos benne. Kicsit alakítottam a hozzávalók mennyiségén, mert egyszer már kipróbáltam ezt a leírást, és nagyon kevés volt a mákos és a diós töltelékem. A tepsim kb. 25x35cm-es, és az itt leírt mennyiségekkel lett olyan a sütemény, ami nekünk jó.

Hozzávalók:
Tészta: 500 g liszt, 250 g margarin, 1 csomag sütőpor, 20 g élesztő, 1 dl tej, 1 evőkanál cukor, 3 evőkanál tejföl.
Töltelék: 1 kg reszelt alma, 30 g margarin, fél citrom leve, ízlés szerinti cukor, 3 dl forró tej, 450 g darált mák, 450 g darált dió, baracklekvár.

Az élesztőt cukrozott langyos tejbe morzsoljuk és felfuttatjuk. A lisztben elkeverjük a sütőport és a margarint. A közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a megkelt kovászt, a tejfölt, és simára gyúrjuk. Letakarva fél órán át pihentetjük szobahőmérsékleten, majd négy cipóra osztjuk. Két cipót közepes tepsi méretűre nyújtunk, elősütjük, majd hagyjuk kihűlni.
Az almát citromlével, cukorral ízesítjük, és a margarinon pépesre pároljuk. A forró tej egyik felét a cukros mákra, a másikat a cukrozott dióra öntjük.
A maradék két cipót is kinyújtjuk, az egyiket a kivajazott tepsibe terítjük. Megkenjük lekvárral, befedjük a kihűlt diótöltelékkel. Elősütött lapot rakunk rá, arra a máktöltelék kerül (én ide is kentem lekvárt), majd ismét elősütött tészta, és az almatöltelék után az utolsó nyújtott lap következik. Előmelegített sütőben kisütjük. Ha kihűlt, hintsük meg porcukorral a tetejét.
Mivel nagyon meleg volt, amikor ezt készítettem, nem volt kedvem a két tésztalapot elősütni, ezért nyersen borítottam le velük a töltelékeket. Az egészet sűrűn megszurkáltam egy kötőtűvel, hogy ne púposodjon fel a gőztől. Átsült és jó így, de ha más is így készíti, akkor arra legyen felkészülve, hogy a középső két tésztalap hullámosan fog megsülni, nem egyenesen, mint az alsó tésztalap. Nekünk ez nem volt gond, mert itthonra készítettem, de mutatósabb úgy, ha megsütjük a két lapot külön-külön.
A diós és a mákos töltelékhez reszeltem fél-fél citrom héját. Finom.

Mákos-narancsos zserbó

Az egyik Rama-receptfüzetből származik a recept, úgyhogy a sütigyár.hu-n is fent van. A fénykép nem sikerült annyira jól, a sütemény igen. Finom, nem bonyolultabb, mint egy hagyományos zserbó.

Hozzávalók:
Tészta: 600 g liszt, 300 g margarin, csipetnyi só, 15 g élesztő, 3/4 dl tej, késhegynyi szódabikarbóna, 2 tojás, 80 g cukor.
Töltelék: 500 g sárgabaracklekvár, 450 g darált mák, 5 evőkanál cukor, 1 narancs reszelt héja, 500 g narancslekvár.

A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal. Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, beleszórjuk a szódabikarbónát, jól elkeverjük, és a lisztre öntjük. Hozzáadjuk a tojást, a cukrot, és tésztát gyúrunk belőle. Három részre osztjuk. Lisztezett deszkán elnyújtjuk az elsőt, kikent (magas falú) tepsibe tesszük. Elkenjük rajta a baracklekvárt. Összekeverjük a mákot a cukorral, a reszelt narancshéjjal, és a felét a baracklekvárra szórjuk. Elnyújtjuk a második tésztalapot, ráfektetjük a mákra. Ráöntjük a narancslekvárt, rászórjuk a mák maradék felét, és a harmadik kinyújtott tésztalappal borítjuk. Megszurkáljuk a tésztát, hogy a gőz ne púposítsa fel, amíg sül. 180°C-os sütőben kb. 45 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni a tepsiben.
A tetejét vagy olvasztott tortabevonóval, vagy házi csokimázzal vonjuk be. Jobb másnap szeletelni, addigra összeérnek az ízek.
Nekem nincs narancslekvárom, úgyhogy fél kiló sárgabaracklekvárba egy fiola narancsaromát kevertem, de ha aroma sincs, akkor reszeljünk a lekvárhoz is narancshéjat, az fog érezni, nem a barack. 

Sajtos érmek

Valójában korongokra kellene szaggatni, de nem volt hozzá kedvem, úgyhogy csak feldaraboltam késsel a tésztát. Az ízén nem változtat, és nem kellett újragyúrnom a tésztát a hulladékokból. Egyszerű és finom.
Váncza-recept.

Hozzávalók:
200 g főtt burgonya, 100 g reszelt sajt, 100 g vaj, 1 csomag sütőpor, só, 200-250 g liszt.

A krumplit összetörjük, a hozzávalókkal összegyúrjuk. Először csak 200 g lisztet adjunk hozzá, lehet, hogy elég lesz annyi. Attól függ, hogy milyen a burgonya, szárazabb vagy inkább nedves. Ha nem áll még össze a tészta, akkor adjunk hozzá több lisztet. Kinyújtjuk lisztezett deszkán kb. 5 mm vastagra, kiszaggatjuk (vagy összevágjuk) a tésztát, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket. Nem kell nagy távolságot hagyni köztük, mert nem nőnek meg nagyon. Megkenhetjük tojással, és azt szórunk rá, amit akarunk. Középmeleg sütőben pirosra sütjük.
Dupla adagot sütöttem, mert nálunk nagyon gyorsan fogy. Melegen érzik rajta a krumpli íze, hidegen nem annyira. Maradék főtt burgonyát is fel lehet használni hozzá. Ha nem fogy el az első nap, inkább zárjuk dobozba, mert ez nem omlós tészta, ez száradni fog.
Az eredeti recept szerint zsírban kellene sütni, mint a fánkot, de amikor kipróbáltam úgy, nagyon nem jött be. Valószínűleg a sütőpor miatt.

Kijevi krémes

Az egyik Rama-gyűjteményből van a recept, úgyhogy valószínűleg fent van a neten is, a sütigyár.hu-n. Nem annyira látványos, mert a tésztarétegek nem egészen egyenletesek, de nagyon finom, érdemes kipróbálni. Első olvasásra kicsit bonyolultnak tűnhet az elkészítése, de nem az.

Hozzávalók:
Tészta: 400 g liszt, 1 csomag sütőpor, 150 g cukor, 200 g margarin, 4 tojás sárgája, 2-3 evőkanál tejföl.
Hab: 4 tojás fehérje, 150 g cukor, 250 g darált dió.
Krém: 2 csomag (főzős) vanília ízű pudingpor, fél liter tej, 250 g margarin, 250 g porcukor.

A tésztához a hozzávalókat a tejföl kivételével összegyúrjuk, és annyi tejfölt adunk hozzá, hogy összeálljon a tészta. Ha puha, rakjuk be a hűtőbe hűlni, hogy jól nyújtható legyen. Főzzük meg a krémhez a pudingot (pudingpor + tej), és hagyjuk kihűlni. A tojásfehérjéket verjük habbá úgy, hogy fokozatosan adagoljuk hozzá a cukrot. Ha kemény, keverjük hozzá a diót. A tésztát osszuk három egyenlő cipóra, és lisztezett deszkán egyenként nyújtsuk ki őket. Sütőpapírral borított sütőlapra (ennek hiányában a tepsi hátulja is jó) terítsük az elsőt, kenjük meg a diós hab harmadával, és előmelegített sütőben süssük meg. Mindhárom tésztával ugyanígy járjunk el, majd hagyjuk kihűlni őket.
A krémhez való margarint a cukorral keverjük habosra, adjuk a kihűlt pudinghoz, és keverjük csomómentesre. A felével kenjük meg az első kihűlt, dióhabos tésztalapot. Terítsük rá a második tésztalapot, arra kenjük a krém maradék felét, majd borítsuk be a harmadik tésztalappal. Pihentessük a süteményt legalább egy-két órán keresztül, hogy puhuljon a tészta és összeérjenek az ízek.
Én másnap szeleteltem, nagyon finom.

Pizza leveles tésztából

Normál esetben egyszerű kelt tésztával készítjük itthon a pizzát, és paradicsomszószt kenünk a tészta tetejére, de most egyikőnknek se volt kedve a tésztakészítéshez.
Kivettem a mélyhűtőből két csomag leveles tésztát, kicsit kiengedtem őket (csak annyira legyen puha a tészta, hogy éppen nyújtható legyen). Lisztezett deszkán kinyújtottam őket egy-egy tepsi méretére, és két, sütőpapírral borított tepsibe tettem a tésztát. Ezután kb. két deci tejfölt elkevertem némi sóval, borssal, bazsalikommal, belenyomtam egy méretes gerezd fokhagymát. Ezzel kentem meg a tésztát (szóval most nem paradicsomos alappal készült a pizza), megszórtam őket konzerv kukoricával. Az egyik tepsibe kolbászt szeleteltem, a másikba sonkadarabokat szórtam, majd reszelt sajttal borítottam őket. Előmelegített sütőben addig sütöttem a pizzákat, amíg kellően megpirult a tetejük (ennyi idő alatt a tészta is megsül).
Nagy meglepetésemre a családnak jobban ízlik ez, a leveles tésztás verzió, mint a kelt tésztával készült. Egyébként nekem is, és sokkal gyorsabban el is készül, mert maga a tésztakészítés kimarad. Gyakorlatilag olyan alappal és feltéttel készíthetjük, amilyennel akarjuk. Finom.

Burgonyaleves

Anyu nem így készíti a krumplilevest (ebből kifolyólag én sem), úgyhogy nekem ez egy új variáció, azért töltöm fel. Teljesen más íze van, mint a mi verziónknak, majd egyszer azt is lefényképezem. Nekem ez is ízlik, és nagyon egyszerű leves.

Hozzávalók:
500 g burgonya, 20 g zsír, 20 g liszt, 1 kis fej vöröshagyma, zöldpetrezselyem, zellerlevél, 1 kanál tejföl, őrölt paprika, só.

A meghámozott burgonyát karikákra vagy kockákra vágjuk. A zsírból és a lisztből világos zsemleszínű rántást készítünk, adunk hozzá egy kis fej apróra vágott hagymát, kevés paprikát, hozzátesszük a burgonyát, azzal egy pár percig pirítjuk, vízzel felöntjük. Gyenge tűzön kb. 30 percig főzzük (amíg megpuhul a krumpli). Főzhetünk bele ízesítőnek zellert, petrezselymet, leveszöldséget, zöldpaprikát, paradicsomot. Tálaláskor egy kanál tejföllel ízesíthetjük.
Répát főztem bele, semmi petrezselyem vagy zeller. Jó lett.

Tészta citrommártással

Az eredeti recept szalagtésztát ír, de most inkább makarónit főztem. Nem vagyunk hozzászokva a citromos-sós kombinációhoz, úgyhogy először furcsa volt, de mégis finom. Hogy a szósz miatt volt-e ennyire laktató, azt nem tudom, állítólag a makaróni is jobban telíti az embert, mint a többi tésztafajta. A lényeg, hogy elvileg négyszemélyes a recept, ehhez képest szerintem hatan is jól laktunk volna belőle.

Hozzávalók:
1 citrom, 4-6 zsályalevél, 6 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál liszt, 250 ml tej, 250 ml zöldségleves, 400 g tészta, só, 125 ml tejszín, 2 tojás sárgája, bors.

A citromot forró vízzel átöblítjük. A héját vékonyan lehámozzuk és csíkokra vágjuk (vagy csak egyszerűen lereszeljük), a citrom levét pedig kipréseljük. A zsályaleveleket megmossuk, szárazra töröljük, és vékony csíkokra vágjuk. Forró olajban 2-3 percig sütjük, majd eltávolítjuk őket. A lisztet megfuttatjuk az olajban, és keverés közben hozzáadjuk a citromlé felét és a citromhéjat, valamint hozzáöntjük a tejet és a levest. A szószt 10 percig forraljuk folyamatos kevergetés mellett. A tésztát közben a csomagolás utasításai szerint sós vízben megfőzzük. A tejszínt elkeverjük a tojások sárgájával, és a forró szószhoz öntjük, de már nem forraljuk tovább. Sóval, borssal ízesítjük a szószt, majd a tányérokra halmozott tésztára merjük.
Nem volt itthon zsálya, úgyhogy nálam az a lépés kimaradt. Nem tudom, milyen íze lenne vele, biztosan nem rossz. A végén adtam a szószhoz egy kis kakukkfüvet. Egyszerű, gyors, és nagyon laktató volt.