Pekándiós rágcsa

Gyakorlatilag olyan dióval készítjük, amilyennel akarjuk, nálam is csak hagyományos volt itthon. A receptben ugyan nincs róla szó, de ajánlatos megpörkölni a diót egy teflon serpenyőben, zsiradék nélkül (amíg el nem kezd érezni az illata), mert sokkal karakteresebb íze lesz tőle bármilyen süteménynek.

Hozzávalók:
100 g vaj, 300 g (barna) cukor, 2 tojás,
1 teáskanál sütőpor, 1/2 teáskanál só,
1,5 teáskanál vaníliaaroma, 100 g finomra vágott dió, 300 g liszt.

Olvasszuk meg a vajat, adjuk hozzá a cukrot. Keverjük össze jól, majd hagyjuk kihűlni. Adjuk hozzá a villával felvert tojásokat, gondosan dolgozzuk össze. Tegyük bele a sütőport, sót, vaníliaaromát (vagy egy zacskó vaníliás cukrot) és a diót. Alaposan keverjük össze, és adagoljuk hozzá a lisztet, keverjük addig, amíg szétoszlik a masszában. Formáljunk diónyi golyókat a tésztából, és sütőpapírral borított tepsibe rakjuk őket, kb. 6-7 cm távolságra egymástól, mert ahogy sülnek, el fognak terülni. El lehet őket lapítani egy kicsit, akkor vékonyabbra és ropogósabbra fognak sülni, lapítás nélkül a közepe kicsit puhább és ragacsosabb állagú lesz. 190°C-on sütjük 10-15 percig (amíg a széle pirulni nem kezd).

Mexikói szelet

Az eredeti sütemény tetején nincs bevonat. Nekem viszont nagyon üresnek tűnt úgy, inkább főztem rá csokimázat. Kicsit morzsálódott a tésztája, de nagyon finom.

Hozzávalók:
tészta: 500 g liszt, 1 csomag sütőpor, 2-3 evőkanál tej, 220 g margarin, 150 g porcukor, 2 tojás sárgája, 1/2 citrom reszelt héja.
töltelék: 2 dl tej, 30 g porcukor, 1/2 dl rum,
20 g vaníliás cukor, 100 g margarin,
2 evőkanál baracklekvár, 2 evőkanál keserű kakaópor.

A tészta hozzávalóit egy tálba öntjük és összegyúrjuk, ezután három részre osztjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk az első harmadot, egy tepsi hátuljára sütőpapírt fektetünk, arra terítjük a tésztát, és így sütjük meg egyesével mindhármat, kb. 10 perc alatt 210°C-on. (Ha valakinek van sütőlapja, akkor azzal sokkal egyszerűbb a dolog, nem kell megfordítani.) A töltelékhez a legkevésbé szépen sikerült tésztalapot egy tálba tördeljük, körömnyi darabokra. A tejet összekeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral, langyosra melegítjük és az összetört tésztadarabokra öntjük a többi hozzávalóval együtt, majd jól kikeverjük. Ha még folyós az állaga, hagyjuk szikkadni egy kicsit, hogy a tésztadarabok beszívják a nedvességet. Ezután egy tálcára fektetjük az egyik tésztalapot, megkenjük a töltelékkel, és a legszebb tésztalappal borítjuk le. Lefedjük egy tálcával, arra egyenletesen súlyt (kb. 1-2 kg) teszünk, és hűvös helyen pihentetjük legalább 5-6 órát (egész éjszakára még jobb). A súly miatt szép egyenletes lesz a sütemény.
Leönthetjük csokimázzal (http://hunvamp.blogspot.hu/2012/05/hazi-csokimaz-ez-maz-szinte-mindig.html) illetve megszórhatjuk porcukorral.

Szilvalekváros gombóc és szerbusz

Tudom, hogy a szerbusz igazából szervusz, de nálunk mindenki b-vel mondja, úgyhogy megmaradok ennél. A gombóc most aktuális, mert régi krumpliból jó csinálni, nem újból. Szóval ha van még tavalyról, sokat el lehet használni belőle gombócfőzéshez. Ilyenkor gombócleves, lekváros gombóc és szerbusz van ebédre, de a levest most nem fényképeztem le, majd a következő alkalommal.

Hozzávalók:
régi krumpli, liszt, 1 tojás, só,
kemény lekvár, zsemlemorzsa, cukor, olaj.

Meghámozunk és karikákra vágunk annyi burgonyát, hogy egy ötliteres fazék félig legyen vele. Megsózzuk, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és puhára főzzük.
Egy nagy tálba öntjük a főtt krumplit (lé nélkül), összetörjük, beleütünk egy tojást és annyi lisztet adunk hozzá, hogy formázható masszát kapjunk. Ne legyen túl ragadós (de nagyon kemény se). Lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. fél centi vastagságúra, és 10x10-es négyszögekre vágjuk. Amennyi lekváros gombócot akarunk főzni, annyinak a közepére teszünk egy-egy teáskanálnyi kemény lekvárt, majd gombócot formálunk belőle, és forró vízbe téve megfőzzük őket. Közben egy lábasban olajon zsemlemorzsát pirítunk, a főtt gombócokat arra kanalazzuk. (A főtt gombóc feljön a víz felszínére.) Cukorral megszórjuk.
A többi, lekvár nélküli négyszögletet bő, forró olajban pirosra sütjük és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot leitassuk róla. Meg lehet szórni ízlés szerint sóval vagy cukorral.

Zserbó

Ez életem első zserbója. Úgy értem, amit én sütöttem. Nem vagyok egy nagy zserbórajongó, úgyhogy nálunk mindig anyu sütötte, ha valamilyen ünnep jött. Tegnap, amikor nézegettem a receptjeimet, megláttam ezt, és valahogy "rágerjedtem", úgyhogy nekiálltam megsütni. És ízlik.
Valószínű, hogy van még a gyűjteményemben jónéhány zserbórecept, majd azok is sorra fognak kerülni.

Hozzávalók:
tészta: 600 g liszt, 300 g vaj (vagy 200 g zsír), 1 dl tej, 15 g élesztő, 1/2 dl rum, 100 g cukor, 2 tojássárga, 1/2 kávéskanál szódabikarbóna, csipet só.
töltelék: 400 g darált dió, 400 g baracklekvár, 300 g cukor.
1 tojás a kenéshez.

A tejet meglangyosítjuk, a cukor egy részét hozzáöntjük és beletördeljük az élesztőt. A liszttel elmorzsoljuk a zsiradékot. Amikor felfutott az élesztő, az összes hozzávalót a liszthez adjuk és tésztát gyúrunk belőle. Legalább egy órára hűtőbe tesszük. Összeállítjuk a tölteléket (másfajta lekvár is használható hozzá). Ha letelt az egy óra, három részre osztjuk a tésztát. Lisztezett deszkán kinyújtjuk az elsőt, zsírozott tepsibe fektetjük és megkenjük a töltelék felével. Kinyújtjuk a második lapot, ráborítjuk a tepsiben lévőkre, és rákenjük a maradék tölteléket. Ezt lefedjük a harmadik kinyújtott lappal. Megkenjük tojással és megszurkáljuk, hogy majd ha sül, ne púposodjon fel. Ezután kb. 3/4 órán át pihentetjük szobahőmérsékleten. Előmelegített sütőben 200°C-on 35-40 percig sütjük.
Megfőzzük a csokimázat (http://hunvamp.blogspot.hu/2012/05/hazi-csokimaz-ez-maz-szinte-mindig.html) vagy tortabevonót olvasztunk, ráöntjük a zserbóra (nem kell teljesen kihűlnie a süteménynek, de ne legyen forró). Amikor megszilárdul a csokoládé, lehet szeletelni.

Házi csokimáz

Ez a máz szinte mindig sikerül, de csak akkor, ha azt hiszem, hogy elrontottam. Nyúlósra kell főzni, de nem csak enyhén nyúlós állagúra, hanem sokkal inkább "technokolos" jellegűre. Meglepően gyorsan képes megszilárdulni a süteményen. Ezzel próbálkoztam a kókuszos sütinél is, csak ott nem keményedett meg (eddigi tapasztalat alapján krém tetejű süteményekre nem alkalmas). A képen zserbó van, és egy sikeres máz. A recept az egyik Rama gyűjteményből való.

Hozzávalók:
150 g cukor, 3 evőkanál keserű kakaópor,
5 evőkanál víz, 100 g margarin.

Egy teflonlábasba beleöntjük a cukrot és beleszitáljuk a kakaóport, így elkerüljük a csomókat. Hozzáadjuk a vizet, jól elkeverjük, és erős tűzön folyamatosan kevergetve felforraljuk. Ekkor közepesre mérsékeljük a tüzet, és továbbra is kevergetve addig főzzük, míg jó nyúlós lesz az állaga. Ez kb. 10 perc a forrástól számítva. Ha már nyúlik, elzárjuk alatta a tüzet és hozzáadunk 100 g margarint. Egyneműre keverjük, ne legyenek a felszínen margarinnyomok. Még melegen ráöntjük a süteményre, elegyengetjük, és hagyjuk kihűlni. Ha megszilárdult, lehet szeletelni.
Enyhén megrepedezhet a felülete, de nem lesznek benne nagy törések.

Gombás makaróni

A mennyiségeket arányosan lehet változtatni, mert négy főre 200 g makaróni az én családomban nem elég. Nem egy látványos étel, viszont annál finomabb. Nagyon gyorsan elkészül, nem is bonyolult.

Hozzávalók:
200 g makaróni/spagetti, 200 g gomba,
50 g vöröshagyma, 20 g paradicsompüré,
1 dl tejföl, 30 g reszelt sajt, só, bors.

A makarónit sós vízben kifőzzük. Közben az apróra vágott gombát reszelt hagymán megpároljuk, és amikor zsírjára sült, hozzákeverünk egy kanál paradicsompürét. Sózzuk, borssal ízesítjük, hozzákeverjük a tejfölt, egyszer felforraljuk. Elvegyítjük a főtt tésztával és jól megforrósítva, reszelt sajttal megszórva tálaljuk.

13 kanalas sütemény

Könnyű kis sütemény, elkészítés és állag tekintetében is. A végtelenségig variálható. Első olvasatra rengetegnek tűnik bele az olaj, de tényleg ennyi kell. Fogalmam sincs, hogy melyik újságból származik a recept, pedig valamiből kivágtam.

Hozzávalók:
13 evőkanál liszt, 10 evőkanál cukor,
9 evőkanál tej, 13 evőkanál olaj,
4 tojás, 1 csomag sütőpor, gyümölcs.

Egy tálba mérjük a lisztet, a cukrot, az olajat, a tejet és a sütőport. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a lisztes keverékhez adjuk, a fehérjét pedig habbá verjük. A habot két részletben keverjük a tésztához, az első felénél nem baj, ha durvább mozdulatokkal keverjük, de a második felével már óvatosabban bánjunk. Kizsírozott, lisztezett (vagy csak sütőpapírral bélelt) tepsibe öntjük, megszórjuk idénygyümölcsökkel. Kb. fél óra alatt 180°C-on megsütjük. Ha nem ragad a beleszúrt fogpiszkálóra nyers tészta, akkor kész. Porcukorral meghintve tálaljuk.
Az eredeti receptben a cukorból is 13 evőkanálnyit ír, én annyival is sütöttem, de nekem az már túl édes. Ezért se szórtam meg porcukorral. Reszelt almát és mazsolát használtam hozzá. A tésztába reszelhetünk citrom- vagy narancshéjat is, rakhatunk bele fahéjat, kakaót, bármit.